Homo Ludens a játékos ember, mondták a régi rómaiak. Mert bizony mindannyian azok vagyunk, ha nyíltan nem is, de valahol a szívünk mélyén biztosan. A kultúra egyik alapja a játék. Nézd meg a játszót és tudd meg ki ő! Talán ezért is fedeztük fel a játékot és éli reneszánszát az élet legkülönbözőbb helyzeteiben, a családi életben, a társasági találkozókon, munkahelyi rendezvényeken és az üzleti életben egyre népszerűbb partner kapcsolatokban és médiákban. Nagyon fontos, hogy játszani nemcsak a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is lehet.

Célunk egy olyan újfajta kreatív gondolkodást, hangulatteremtést biztosítani megrendelőinknek, mely egyszerre szórakoztató, interaktív és újfajta aspektusból közelíti meg a világot. Partnereink számára a játék területén elért magas fokú tudásunk és információink átadása elsődleges feladatunk.
 

Mese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer volt egyszer egy játszótér. Messzi földről ide járt mindenki játszani. Történt egyszer, hogy arra vetődött senki fia. Ahogy ott állt és tátotta a száját, egyszer csak eldübörgött mellette mihaszna, s lendületből belevetette magát a játékba. Senki fia enyhe bizsergést érzett mehetnékjében a történtektől, de mintha földbegyökeredzett volna a lába, nem mozdult. Mihaszna nem volt rest, így a nap folyamán még kétszáznegyvenhatszor dübörgött el az ácsorgó senki fia mellett, s vetette bele magát a játszótér örömeibe. Estére mindketten elfáradtak, ki a játéktól, ki a gondolattól - milyen jó lett volna játszani.

Egy kérdés és egy jó tanács jár még ehhez a meséhez:

Mi haszna van a játéknak, ha senki fia sem él a lehetőséggel ?

Az élet véges, a játék örök. Ezért boldog nyugdíjas éveink elérésének legbiztosabb módja, ha gyermekkorunkat az első hatvan évünkben éljük meg.